User Tools

Site Tools


freebsd:freebsd_telepitesi_utmutato_linux_win_melle

FreeBSD 7.0 telepítés

Készítette: Mazursky, 2008.09.30

Ez a leírás arra hivatott, hogy azon lelkes kezdőket segítse, akiket érdekel a FreeBSD. Ezt a leírást követve elsődleges célnak éreztem, hogy a felhasználó a CD lemez behelyezésétől a grafikus felület beállításáig eljusson. A grafikus felületet fontos mérföldkőnek tartom, hiszen így megszokott grafikus környezetben tudja kiböngészni az internetről a további lépéseket egy adott dolog telepítéséhez.

Egy kicsit egoistának érzem magam ezzel a telepítési leírással, hiszen, én is egy cikket vettem alapul a telepítéshez egy éve, amikor teljesen kezdő voltam a BSD rendszereket illetően, még ha volt is 3-4 évnyi linux tapasztalatom is. Tehát ez a leírás igazából kezdőknek szól egy olyan kezdőtől, aki már többször elrontotta a saját rendszerét, és többször újratelepítette, mert gyorsan akart eredményt.

Aztán szép lassan kialakult egyfajta önfegyelem és tisztelet a rendszer iránt, és rájöttem hogy a hajamra kenhetem a linuxos műveltségem, mert néhány dolog valóban hasonlóan működik, de jó pár dolog teljesen másképp. Ez rendben is van, de ha meggondoljuk: Linux 1991 óta van, míg BSD már 1973-tól létezett, vagyis a BSD-ben közel 20 év előny van, ennyivel kiforrottabb, bár ez a hardvertámogatásra sajnos nem mondható el.

Miért használunk mi mégis FreeBSD-t?

Ennek 3 oka van, legalábbis ezen honlap szerint:

http://www.math.colostate.edu/~reinholz/freebsd/3reasons.html

Hát igen, ehhez már nem tudok mit hozzáfűzni. Csodálatos fényképek, mosolyország ;~))

FreeBSD telepítése

Rögtön beugrunk a mély vízbe, és letöltünk egy FreeBSD 7.0 install CD-t, innen:

http://www.freebsd.org/hu/where.html

(Igaz, már a 7.1 is hamarosan kijön, de ez nem akkora verzióváltás, hogy megvárjuk. Ennél türelmetlenebbek vagyunk.)

A telepítéshez elegendő az első CD.

ftp://ftp.freebsd.org/pub/FreeBSD/releases/i386/ISO-IMAGES/7.0/7.0-RELEASE-i386-disc1.iso

Ez az alaprendszert fogja nekünk telepíteni, ami egy remek kiindulópont.

A telepítés előtt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a rendszer telepítője, a Sysinstall tartalmaz egy olyan opciót is, amelyben csomagokat lehet telepíteni, és a legtöbb kezdő elköveti azt a hibát, hogy innen megpróbál telepíteni csomagokat. Ez látszólag jónak is tűnhet, viszont sajnos zsákutcának bizonyult sok ember körében, mivel a Sysinstall-ban telepíthető csomagok veziószámai a CD kiadásánál megálltak, régiek, és nagy valószínűséggel nem fognak települni, mert azóta változott a portfa (angol nevén ports).

Ports: a FreeBSD esetén a portfából illik telepíteni, hiszen a portfában vannak a legfrissebb csomagok forráskódjai is, melyek elég jól karban vannak tartva, és elég gyorsan is változnak, és rendesen le is vannak tesztelve, és ezután a tesztelő szakasz után kerülnek a portfába.

Tehát mi bizony forgatni fogunk, ráadásul nem is keveset. Csak néhány csomagot fogunk telepíteni, hogy legyen egy kiindulási alapunk egy teljesen minimális alaprendszerről. Egyébként pedig azért is érdemes forgatni, mert így mindig az aktuális portfáról a legfrissebb dolgokat telepítjük a függőségeikkel együtt.

Tegyük is be a letöltött CD-t.

Először az országot kell megadnunk (Hungary), majd entert ütünk.

Ezután a Main Menu-ben a standard installation -t választjuk (ez a javasolt: recommended).

El kell készíteni a partíciókat, amiket slice-okra bontunk Üssünk OK-t a folytatáshoz..

Első lépésben kiválasztjuk azt a meghajtót, amire telepítünk Ebben a leírásban egy Linux mellé telepítünk, és a Linux-os GRUB-bal indítjuk el, de természetesen az ettől elétrő eset is tárgyalva lesz, ezt zöld színnel emelem ki. A fel/le nyilakkal kiváalsztjuk a boot-eszköszt és szóközt ütve a Partition Editor -ban találjuk magunkat. Itt keresünk/csinálunk egy 15GB szabad helyet, és ide fogunk telepíteni.

Ha csak a FreeBSD lesz a lemezen, akkor egy A-t ütünk, így az egész lemezt használni fogja. És ekkor az S-el rátesszük a boot flag-et majd Q-val kilépünk. Ugyanígy járunk el, ha esetleg Windows is van a gépen, kivéve, hogy ekkor szabadítsunk fel 15GB-ot, és a boot Flag-et tegyük át a FreeBSD-re.

Mivel viszont most Linux mellé települ, ezért maradhat a Linux-on a boot flag. Később elárulom, hogy mit kell a linux-os GRUB /boot/grub/menu.lst file-jába szerkeszteni. Emiatt nem hagyjuk abba a telepítést. ;~))

FONTOS: a FreeBSD rendszertöltője (a BTX Loader) NEM tudja a Linux-ot elindítani!

Q-t ütve eljutunk a bootmanager választásáig. Válasszuk a 'None', és visszatérünk a disk selection képernyőre.

Akinek csak a FreeBSD lesz a gépen, vagy Windows mellé telepíti, akkor viszont a FreeBSD boot manager-t kell választani.

Most a slice-ok beállítása következik. Szükség lesz egy a slice-ra, amire a / csatolódik, valamint egy b slice-ra, ami a swap area. A 15GB-ból 13400MB elég az a szeletre, és a maradék 1600 a b swap areának kell.

Aki az egészt lemezt FreeBSD-re használja, ott elegendő A-t választani, és ekkor automatikusan történik a lemez szeletekre bontása. Ebben az esetben a FreeBSD boot managert is telepíteni kell.

Most már végre elkelzdhetjük a telepítést. Én általában a minimal install mellett döntök, mert ez a leggyorsabb, csak a szükséges dolgok kerülnek fel, az összes többit az Internetről töltjük le. Lehetne persze a portfát is felmásolni, mert a CD-n rajta van, de felesleges, mert a legfrissebbet akarjuk majd használni, amit szintén az Internetről töltünk majd le.

Minimal install után ki kell választani, hogy honnan telepítjük: itt lehetőség van arra is hogy az internetről települjön a legfrissebb kernel. Miért ne? Persze a CD-s változat nem sokban tér el és mikor majd lefrissítjük a rendszert, akkor úgyis megtörténik a kernel frissítés is. Tehát a CD-vel gyorsabban végzünk.

Ezután következik néhány fontos beállítás.

Elsőként a hálózat beállítása: ez elég egyszerű, értelemszerűen kell választani, hogy DHCP-t vagy statikus címzést használunk. Ezután meg kell adni a szükséges adatokat a Network Configuration dialógusablaklban. Ezután megkérdezi, hogy Do you want to bring the interface up right now? Természetesen élessze fel a hálókártyát a beállításokkal. Így a hálózat már működik is.

Ezután néhány kérsé következik,. Melyre ezeket szoktam válaszolni:

  1. Do you want the machine to be a network gateway? no. Nem hálózati átjárót telepítünk.
  2. Do you want to configure inetd and network services? no. Nem állítunk be semit.
  3. Would you like ssh login? YES (ezt feltétlen állítsuk yes-re, jól jön még később, mikor be kell SSH-zni a gépre.)
  4. Do you want anonymous FTP on this machine? no. Nem kell névtelen FTP a gépre.
  5. Configure this machine as NFS server? no. Hálózati megosztást sem definiálunk.
  6. configure this machine as NFS client? no. Helyi hálózati megosztásra se csatlakozunk.
  7. Customize the console settings? YES (a magyar billentyűzet miatt be kell állítani, hogy a Keymap Hungarian 102 legyen).
  8. Set the machines timezone now? Yes. Időzóna beállítása: Válasszuk a Europe azon belül Hungary majd rákérted hogy Does the CEST look reasonable? Hát legyen neki YES.
  9. Is machines CMOS set to UTC? no. A hardveres óra nincs UTC-vel szikronizálva. Ha megis UTC szerint jár a BIOS órája, akkor YES. (Szerk.: — Gabri Mate 2008/10/07 19:50)
  10. Enable Linux binary support? no (ha később szükséges lesz mégis, akkor úgyis beállításra kerül a Linuxulator, aminek segítségével a FreeBSD-n Linux binárisokat tudunk futtatni).
  11. PS2, Serial or bus mouse? Yes. Itt az egér beállítása következik, a dialógusban meghatározott sorrendben: Enable mouse daemon majd megmozgatjuk az egeret, hogy érzékeli-e a rendszer. Ezután a Protokollt Auto-ra állítjuk, a Mouse Flags-he beírunk -3 -at, mert így kell jelezni, hogy görögős egérről van szó. Lényegében ezzel is végeztünk. A Disable mouse daemon-t én sosem választottam, hanem az Exit-et, így azt ne enterezzük le.

A következőkérdés lényeges, mert az előre fordított csomagok közt mazsolázhatunk. Viszont mivel mi ”rendesen” szeretnénk feltelepíteni, a /usr/ports rendszeren keresztül így ez most nem fog érdekelni minket:

  • Browse the packages collection? no.

A következő pontban hozzáadunk egy user-t a rendszerhez, beállítjuk a jelszavát, stb:

  • Would you like to add user accounts? yes. Itt felveszünk egy felhasználót tetszőleges névvel. Mivel ez a mi felhasználónk lesz, ezért megengedjük, hogy tagja legyen a wheel csoportnak (linux esetén ezt a csoportot sudo csoportnak nevezik, tehát aki tagja a wheel-nek az rendszergazdává léphet elő; később majd látjuk ennek előnyeit).

Ezután a rendszergazda jelszavát kell megadni. Ha ezt elfelejtjük nem tudunk belépni a rendszerbe többé, ezért ügyeljünk rá, hogy pontosan gépeljük be, amit szeretnénk. Ezután még egy kérdés van:

  • Visit the general configuration one more time? No.

Már végeztünk, és ha entert ütünk akkor ismét a Main Menu-ben találjuk magunkat, és anyilakkal kiválasztjuk hogy Exit freebsd-install, és entert ütünk. Kivesszük a CD, entert ütünk, hogy újraindítsuk a gépünket. A FreeBSD 7.0 telepítése ezennel kész van. Viszont még nem fog elindulni, hiszen a GRUB-ba még be kell szerkeszteni ezt:

title FreeBSD
root (hd0,*,a)
kernel /boot/loader

Ezután már a GRUB indítja a FreeBSD BTX Loader-jét.

Aki telepítette a FreeBSD boot loader-jét, annak újraindítás után a BTX loader indul, és az F3-al indítja a FreeBSD-t, F2-vel vagy F1-el a Windows-t, amit talán csak DOS-ként ír ki.

Nekünk kezdőknek elegendő a GENERIC kernel-t használni, így nem térek ki a FreeBSD kernel újrafordítására. Elismerem ezt a lépést én is kihagytam, mert elég jó a gyári kernel. Kernel-t tényleg akkor érdemes újrafordítani, ha valami nagyon speciális funkcióra van szükséged. Mi kezdőként megelégszünk azzal ami a „gyári beállítások” szerint lett lefordítva.

Első lépések

Jó pár FreeBSD telepítési leírást kipróbáltam kezdő korszakomban, és mindegyik esetében más-más kezdőlépésekkel találkoztam. Nem feltétlenül vagyok meggyőződve, hogy ez a módszer a legjobb, amit mi most követni fogunk. Ez a módszer volt az első, ami nekem működött is, ezért megtartottam, és a mai napig előveszem ezt a leírást FreeBSD telepítés esetén.

Tehát belépünk a root felhasználóval, ekkor megkapjuk a prompt-ját a Korn Shell-nek (ez a FreeBSD parancsértelmezője):

#

Számomra a linux parancsértelmezője szimpatikusabb, ezért bash-ra váltok. Viszont egyelőre ez még tényleg csak egy alaprendszer hiszen így telepítettük. Nincs portfa sem a rendszerben. Most ezt készítjük elő, ezért csomagból telepítünk néhány fontos programot:

# pkg_add -r bash; pkg_add -r cvsup-without-gui; pkg_add -r mc; pkg_add -r wget

Ezután cseréljük le a shell-t bash-ra. A változtatások végrehajtásához ki kell lépni, majd újra belépni root felszanálóval. Ez nem kötelező lépés, de én bash-függő vagyok ;~))

# chsh -s bash; bash
# logout

Ezután kezdjük el a portfa építését. Az előbb telepítettük a cvsup-without-gui csomagot, amely felépíti nekünk a portfát. Ehhez a példa konfigurációs fájlokat át kell szerkesztenünk (FreeBSD 7.0-tól már teljesen a rendszer részeként van egy csup nevű program, ami ugyanezt elvégzi. A régi 6-os szériában még nem volt, így hagyományőrzésből telepítettem, de természetesen funkcionalitásban megegyezik a kettő.)

A /usr/share/examples könyvtárban sok program példakonfigurációs fájlja megtalálható. Ezek a file-ok általában ”lukasak”, tehát ahhoz hogy egy program működjön úgy ahogy mi szeretnénk, be kell állítani a konfigurációs fájlokat. Viszont mivel elég sok dolog lehet egy ilyen fájl-ban, így ez jelentős segítség nekünk, mert elég csak pár dolgot átszerkeszteni és már működik is

# cp /usr/share/examples/cvsup/standard-supfile /root
# cp /usr/share/examples/cvsup/ports-supfile /root

Ezeket most a /root könyvtárba másoltuk.

Először a standard-supfile fogjuk szerkeszteni:

# ee ~/standard-supfile

Itt meg kell adni, hogy melyik ágát használljuk a FreeBSD-nek, ezt a RELENG kulcsszóval adjuk meg így:

  • default release=cvs tag=RELENG_7_0

Ha ezt RELENG_7 -re változtatjuk, akkor a legutolsó stabil változatot telepítjük, amely tartalmaz frissítéseket hibajavításokat, biztonsági foltozásokat a 8.0-HEAD ágból. Később könnyű lesz frissíteni 8.0-ra, amit majd a hivatalos kiadás után jelentetnek meg, hogy hogyan kell.

A következő fontos dolog, hogy megadjuk, hogy melyik CVS szervert használjuk, ebben a sorban:

  • default host=CHANGE_THIS.FreeBSD.org

Én a következőt szoktam használni:

  • default host=cvsup7.FreeBSD.org

Ezután kilépünk az ee-ből: Esc C C és már le is mentette a változtatásokat. Majd a ports-supfile-t is át kell szerkeszteni, hansonlóan:

# ee ~/ports-supfile

Itt a CVS szervert kell megadni:

  • default host=cvsup7.FreeBSD.org

Ezután kilépünk Esc C C -vel, és kész is vagyunk.

Ideje felépíteni a legfrissebb portfát ezekkel a parancsokkal:

# cvsup -g -L 2 /root/standard-supfile && cvsup -g -L 2 /root/ports-supfile

Ez jó sokáig fog tartani, tehát érdemes elmenni buliba, esetleg a barátnőhöz, vagy egy családi ebédre, vagy akár a macához. ;~)) De akkor inkább így adjuk ki ezt a parancsot:

# cvsup -g -L 2 /root/standard-supfile && cvsup -g -L 2 /root/ports-supfile && shutdown -p now

Ekkor miután végzett a portfa frissítéssel, le is állítja a gépet, tehát így még a villanyszámlát se növeljük haszontalanul. ;~))

Miután ismét a konzol előtt találjuk magunkat ideje néhány hasznos dolgot csinálni, de mielőtt ezt elkezdenénk egy kis „beavatás” következik.

Rendszerfájlok

Fontosnak tartom néhány rendszerfájl bemutatását, melyekkel a rendszerünket kézreállóbbá tudjuk tenni. A szerkesztésre nem térek most ki, a későbbiekben ezt úgyis látni fogjuk. Ha van kedvünk, akkor bele is nézhetünk, erre és később a szerkesztésre is jó lesz a Midnight Commander:

# mc

(Egy a Volkov Commanderhez hasonló kétpaneles filkezelőben a nyilak segítségével böngészhetünk, Enterrel könyvátrakat válthatunk, illetve futtathatunk is programokat. Ha megnézni kívánjuk egy fájl tartalmát, akkor F3-at, ha pedig szerkeszteni szeretnénk, akkor F4-et kell választani.)

  • /boot/loader.conf – ebbe a fájl-ba kell beírni azokat a modulokat, amiket majd be szeretnénk tölteni a boot folyamat során
  • /etc/fstab – a linux-ot használók körében már jól ismert, itt adjuk meg azt, hogy az egyes partíciók, kötetek hova csatlódjanak fel a rendszerben, valamint hogy milyen opciókkal történjen mindez
  • /etc/devfs.conf – ez különbség a linux-hoz képest, itt lehetőségünk van beállítani, hogy az egyes hardvereszközöket kik használhatják
  • /etc/rc.conf – itt kell megadni a boot folyamat során elindítandó szolgáltatásokat
  • /etc/rc.firewall – a FreeBSD-ben több tűzfal-implementáció is van, az IPFW-nek itt vannak a beállításai azokra a profilokra, amelyek szerint elindítjuk a /etc/rc.conf-ból
  • /etc/ssh/* – ide generálódtak az első boot során az RSA kulcsok, amelyek használatával később el tudjuk érni a gépünket távolról
  • /etc/make.conf – a /usr/ports -ból történő telepítéshez (=programok forráskódból történő programfordításhoz) direktívákat adhatunk meg itt
  • /etc/X11/xorg.conf – az X-szerver, a grafikus felület szervermotorjának beállításait tartalmazza
  • ~/.xinitrc – a felhasználónk grafikus ablakkezelő kliensének meghívása történik ez alapján, mikor a startx parancs kiadásra kerül
  • ~/.xsession – a felhasználónk grafikus ablakkezelő munkamenetének meghívása történik ez alapján, mikor a startx parancs kiadásra kerül

Mivel még frissen telepítettük a rendszert, így a grafikus felülethez kapcsolódó beállíásokat tartalmazó file-ok nagy valószínűség szerint nem is léteznek. De már nem sokáig! ;~))

A továbbiakban dőlt betűvel fogom jelölni a konfigurációs file-ok szerkesztésénél a hozzáadott részeket.

FreeBSD mint Desktop

A desktop telepítése és beálítása során telepíteni kell az Xorg szervert, az Xorg klienst, egy ablakkezelőt, be kell állítani a rendszer csatolási pontjait, illetve, hogy a felhasználó is tudjon CD-t felcsatolni a rendszerbe. Továbbá jó lenne zenét is hallgatni, esetleg Flash videókat nézegetni a youtube oldaláról. Szóval van még egy csomó dolog, ami hátra van ahhoz, hogy egy reszponzív kis grafikus felületen keresztül kezeljük a gépet.

Az internetes időszinkronizálással fogjuk kezdeni. Akinek ez nem fontos, az kihagyhatja. Szükségünk van ezekre a démonokra: ntpd, net-snmp.

# cd /usr/ports/net-mgmt/net-snmp; make install clean

Először manuálisan szinkronizáljuk az időt:.

# ntpdate -v -b 0.us.pool.ntp.org

Állítsuk be a net-snmp -t:

# snmpconf

Adjuk hozzá ezeket a sorokat az /etc/rc.conf -hoz, így ezek a szolgáltatások elidulnak a boot során .

ntpdate_enable=„YES” ntpdate_hosts=„0.us.pool.ntp.org” snmpd_enable=„YES” ntpd_enable=„YES”

Az ntpd -nek szüksége lesz egy /etc/ntp.conf file-ra ezekkel a beállításokkal. Ne zavarjon meg minket, hogy amerikai szerverről vesszük a z időszinkront, hiszen az időzónát már telepítéskor megadtuk.

server 0.us.pool.ntp.org server 1.us.pool.ntp.org server 2.us.pool.htp.org restrict 192.168.125.0 mask 255.255.255.0 nomodify notrap driftfile /var/db/ntp.drif

Végül indítsuk el ezeket a szolgáltatásokat, emiatt teljesen felesleges lenne újraindítani a számítógépünket:

# /etc/rc.d/ntpd start
# /usr/local/etc/rc.d/snmpd start

A hangkártya használata

Először töltsük be a hangkártya driver-ét. Ehhez egy olyan univerzális drivert használunk, amely végigpróbágatja a hardverünkön az összes drivert és amelyik jó az marad betöltve.

Tehát adjuk hozzá ezt a sort a /boot/loader.conf fájlhoz:

snd_driver_load=„YES”

Indítsuk újra a számítógépünket, így láthatjuk a működését ennek a drivernek. Aki még az internetes időszinkronizálást is beállította, az ellenőrizheti is, hogy rendben elindul-e. A megfelelő sort ki fogja írni a rendszer a képrnyőre. Tehát újraindítás:

# shutdown -r now

Miután a rendszert újraindítottuk (talán most először, kivéve, ha buliban voltunk vagy a barátnővel, esetleg a családdal ebédeltünk, vagy a macával, stb.), látható hogy a shell kicserélődött bash-ra, így kicsit informatívabb a rendszer prompt-ja. De nézzük meg, hogy milyen hangkártya drivert használ a FreeBSD a hardverünkre:

# kldstat
Id Refs Address    Size     Name
1   14 0xc0400000 6ab778   kernel
2    1 0xc0aac000 5f60     snd_ich.ko
3    2 0xc0ab2000 22b88    sound.ko
4    1 0xc0ad5000 59960    acpi.ko
5    1 0xc382f000 16000    linux.ko
6    1 0xc39ca000 5000     es137x.ko
7    1 0xc39cf000 e000     drm.ko
# cat /dev/sndstat
FreeBSD Audio Driver (newpcm)
Installed devices:
pcm0:  at io 0xcfdc0400, 0xcfdc0600 irq 21 bufsz 16384 kld snd_es137x (1p/1r/0v channels duplex default)

Tehát akkor javíthatjuk a /boot/loader.conf -ot egy új sor hozzáadásával:

snd_es137x_load=„YES”

CD/DVD eszközök használata

Amennyiben CD/DVD eszközünk van, írjuk hozzá a /boot/loader.conf -hoz ezeket :

atapicam_load=„YES”
cd9660_iconv_load=„YES”

Ez az Atapi CD modult tölti be a következő indításkor. De akár most is betölthetjük:

# kldload atapicam

Az alábbi esetekben a saját konfigurációm fog szerepelni, amikor is egy CD-író és egy DVD író is va a gépben úgy hog a CD-író a master, a DVD-író a slave csatornán. Ha ettől eltér a konfigurációd, akkor értelemszerűen kell módosítani az alábbiakat.

Mivel a FreeBSD egy szerver-operációs rendszer, így biztonsági okoból csak a rendszergazda felhasználó tudja csatolni az optikai meghajtók tartalmát. Ezt megkönnyítjük magunknak, ezeket a sorokat adjuk hozzá a /etc/devfs.conf -hoz:

perm /dev/acd0 0666
perm /dev/acd1 0666
perm /dev/cd0 0666
perm /dev/cd1 0666
perm /dev/pass0 0666
perm /dev/pass1 0666
perm /dev/xpt0 0666

Töröljük a # komment jeleket a dőlt betűkkel jelzett sorok elől:

# Commonly used by many ports link acd0 cdrom link acd1 dvdrw

Ezzel a szerkesztést befejeztük. Ezután a /etc/fstab -ot is át kell szerkeszteni, anélkül hogy bármit is kitörölnénk:

/dev/acd0 /cdrom cd9660 ro,noauto 0 0
/dev/acd1 /dvdrw udf ro,noauto 0 0
/dev/cd0 /cdrom cd9660 ro,noauto 0 0
/dev/cd1 /dvdrw udf ro,noauto 0 0

A /dev/acd* -os sorokat a telepítés sorána sysinstall hozta létre, mi ezt lemásoljuk újra alá, mivel a SCSI emulációt betöltöttük a /boot/loadr.conf -ban lévő atapicam_load=”YES” sorral. Ügyeljünk rá, hogy a másolás után javítsuk /dev/cd* -ra! És természetesen ne töröljünk sort.

További fontos megjegyzés, hogy az fstab-ban megadott csatolási pontoknak léteznie kell, különben a meghajtó felcsatolása nem történik meg, és méghibajelzést is kapunk. Eddig még elvileg ilyen gondunk nem kell hogy legyen

További csatolási pontok

Ha van FAT32-es partíció, akkor ezt így vehetjük hozzá az /etc/fstab soraihoz:

/dev/ad0s5 /windows msdosfs rw 0 0

A fentiek szerint az én FAT32 partícióm az 5-ik partitió (ad0s5) az első (ad0s5) . Neked lehet hogy különbözik a partíció kiosztásod, ezért ellenőrizd és javítsd megfelelően azokat a számokat, melyeket a zérójelben kiemeltem.

Fontos: a /windows könyvtárnak léteznie kell, továbbá az alábbi jogosultságokat kell rá beállítani:

# cd / && mkdir /windows && chmod 777 /windows

Így egy parancsba gyúrva létrehoztuk a csatolási pontot és beállítottuk a jogokat is.

CD-k csatolása felhasználóként

Mivel biztonsági okokból csak a rendszergazda csatolhat fel alapesetben CD-t, ezért be kell állítani a rendszert, hogy felhasználóként is képesek legyünk erre. (Linux esetén persze egyszerűen az fstab opciók közé felvesszük a users kulcsszót, de mivel ez egy FreeBSD, ezért itt ez nem fog működni.)

# sysctl vfs.usermount=1

Ezen parancs után a felhasználó is tud már CD-t felcsatolni, de ahhoz hogy ez így is maradjon, hozzáírjuk a következő sort a /etc/sysctl.conf -hoz:

vfs.usermount=1

Viszont a felhasználó nem fér hozzá a /cdrom és /dvdrw csatolási pontokhoz úgy mintha rendszergazda lenne, ezért most az Alt + Ctl + F2 -t egyszerre lenyomva egy másik konzolra (tty-ra) váltunk, és beépünk felhasználóként:

$

Váltsunk bash-ra felhasználóként is:

$ chsh -s bash;bash

Ekkor kéri a jelszót, mivel a shell-ben indítottunk egy újabb shell-t. Belépünk és látjuk hogy most már bash van, és örülünk:

$ mkdir ~/cdrom && mkdir ~/dvdrw

Ekkor kész vannak a csatolási pontok.

Vissza váltunk Alt + Ctl + F1 -el arra a konzolra, ahol mint rendszergazdaként voltunk belépve, és az /etc/fstab -hoz hozzáírjuk ezeket is:

/dev/acd0 /usr/home/user/cdrom cd9660 ro,noauto 0 0
/dev/acd1 /usr/home/user/dvdrw udf ro,noauto 0 0
/dev/cd0 /usr/home/user/cdrom cd9660 ro,noauto 0 0
/dev/cd1 /usr/home/user/dvdrw udf ro,noauto 0 0

Ezek után teszteljük le: vegyünk elő egy CD-t és próbáljuk felhasználóként felcsatolni. Ha az Alt + Ctl + F2 -t lenyomjuk, akkor éppen be is vagyunk lépve felhasználóként. Adjuk ki ezt a parancsot:

$ mount -t cd9660 /dev/acd0 ~/cdrom

Elméletileg működnie kell. Bővebben itt: http://caia.swin.edu.au/reports/041130A/

A későbbiekben, ha rendszergazdaként kell kiadni egy parancsot, akkor a # fog állni a parancs előtt, míg ha felhasnzálóként kell kiadni a parancsot, akkor a $ jel. Erre figyeljünk oda!

Az /etc könyvtárban felhasználóként nem tudunk semmit se szerkeszteni, így ott rendszergazdaként kell tevékenykedni.

CD/DVD-író alkalmazások telepítésének előkészítése

Be kell konfigurálni a CC (a C fordítót) , hogy helyes paraméterekkel fordítsuk le a megfelelő alkalmazásokat. Ehhez a /etc/make.conf file-hoz írjuk hozzá ezeket.

WITH_CDROM_DEVICE=/dev/acd0
WITH_DVD_DEVICE=/dev/acd1

Amint látható ebben az esetben van egy CD-író (ami master), illetve egy DVD-író (ami slave). Ha a Te konfigurációt eltér, akkor értelemszerűen kell ezeket a sorokat módosítani.

Ezzel kész is vagyunk. Bár azért még egy teljes újraindításra szükség lesz, hiszen elég sok dolgot állítottunk, és hogy őszinte legyek, lespóroltunk pár rendszerszolgáltatás kézi újraindítását vagy egyáltalán elindítását. Mielőtt azonban újra indítanánk, van még egy kis teendőnk.

Firewall, avagy a tűzfal beállítása

Ahhoz hogy a tűzfalat elindítsuk, ezeket a sorokat kell hozzáírni a /etc/rc.conf -ba:

firewall_enable=„YES”
firewall_type=„client”
firewall_logging=„YES”

A következő indításkor az IPFW is elfog indulni, sőt naplózni is fog. A tűzfal típusánál azt is megadtuk, hogy CLIENT profilban induljon el, ezt viszont még nem állítottuk be. A tűzfal profiljának beállítását a /etc/rc.firewall -ban tehetjük meg. Keressük meg a [Cc][Ll][Ii][Ee][Nn][Tt] section -t:

[Cc][Ll][Ii][Ee][Nn][Tt])
############
# This is a prototype setup that will protect your system somewhat
# against people from outside your own network.
############

# set these to your network and netmask and ip
net=//"192.168.9.1" # ez az én hálózati átjáróm//
mask=//"255.255.255.0" # ez a hálózati maszk//
ip=//"192.168.9.71" # ez a gépem IP címe//

# Allow any traffic to or from my own net.
${fwcmd} add //1000// pass all from ${ip} to ${net}:${mask}
${fwcmd} add //1010// pass all from ${net}:${mask} to ${ip}

# Allow TCP through if setup succeeded
${fwcmd} add //1100// pass tcp from any to any established

# Allow IP fragments to pass through
${fwcmd} add //1120// pass all from any to any frag
//${fwcmd} add 1170 chech-state//
# Allow setup of incoming email
#${fwcmd} add //1200// pass tcp from any to me 25 setup

//# Allow setup of incoming SSH
#${fwcmd} add //1300// pass tcp from any to me 22 setup keep-state//

# Allow setup of outgoing TCP connections only
${fwcmd} add //1400// pass tcp from me to any setup

# Disallow setup of all other TCP connections
${fwcmd} add //1500// deny tcp from any to any setup

# Allow DNS queries out in the world
${fwcmd} add //1600// pass udp from me to any 53 keep-state

# Allow NTP queries out in the world, the Network Time Protocol
${fwcmd} add //1700// pass udp from me to any 123 keep-state

//# Allow PING to the world
${fwcmd} add 1800 pass icmp from me to any 

# Allow torrent, we love it ;-)
${fwcmd} add 1800 pass tcp from any to any 7070-7071 keep-state//

# Everything else is denied by default, unless the
# IPFIREWALL_DEFAULT_TO_ACCEPT option is set in your kernel
# config file.
;;

A tűzfalhoz további leírás a FreeBSD handbook-ban található, amely már magyar nyelven is rendelkezésre áll. Ezt nem is ragozom tovább.

Miután ezzel is megvagyunk, indítsuk újra a rendszert:

# shutdown -r now

Ilyet már csináltunk, és ha ki szeretnénk kapcsolni akkor a shutdown -p now utasítást kell kiadni. Természetesen nem egyedül a tűzfal miatt indítunk újra, hiszen jó pár dolog beállításra került korábban. Egyenként is újra lehetne rúgni az egyes szolgáltatásokat, de ez most még egyszerűbb.

Tűzfal esetén különböző profilok vannak gyárilag a /etc/rc.firewall fájlban, sőt mi magunk is létrehozhatunk újabb profilokat, myelek között az alábbi utasítással és az utána írt profilnévvel tudunk váltani, pl:

# /etc/rc.firewall open	 
# /etc/rc.firewall closed	
# /etc/rc.firewall client	
# /etc/rc.firewall special

Az open profil esetén a tűzfal teljesen nyitva van, closed profilban nem enged át semmilyen forgalmat, a client az éppen az előbb beállított profil, és a special most még nem létezik, de megírhatod a tartalmát a FreeBSDkézikönyv segítségével. ;~))

Újraindítás esetén ellenőrizhetjük, amiket eddig beállítottunk. Amennyiben van javítani való, ne kezdjük el a /usr/ports -ból való telepítést, csak az első hibátlan újraindítás után!

Desktop környezet telepítése

Végre elkezdhetjük lefordítani az Xorg-ot, és majd egy alabkozót is. Ez most tényleg sok időt fog igénybe venni, így célszerű találni valami hasznos elfoglaltságot, vagy akár többet is.

Ha egy kicsit még emlékezünk a portfa frissítésre, és hogy milyen programokat javasoltam, itt egy kicsit módosul a sorrend: először leforgatjuk az Xorg-ot, aztán érdemes elmenni a macához, majd hazajönni beállítani az Xorg-ot és elkezdeni a beléptető képernyő leforgatását, aztán érdemes elmenni buliba és ismét hazajönni, hogy az ablakkezelő forgatását is elkezdjük, aztán a barátnőhöz, majd egy családi ebédre, és akár a macához.is újra ;~))

Hiába, ez egy mozgalmas éjszaka lesz! […] -al jelölöm majd a hosszú ideig tartó telepítéseket!

Egyébként is olvastam valahol, hogy egy vérbeli rendszergazdánál három dolog mindig kell hogy legyen: csavarhúzó, gumióvszer, és egy Linux Live CD. ;~))

Tehát:

# cd /usr/ports/x11/xorg; make install clean

Jó szórakozást! […]

Most, hogy végre kész lett, és Te is visszaültél a gép elé, kiadjuk rendszergazdaként ezt a parancsot:

# Xorg -configure

Ez lefuttat egy hardware-detektálást és generál egy példakonfigurációt, amit a /root/xorg.conf.new fájlba készít el.

Ezt átmásoljuk a megfelelő helyre:

# cp /root/xorg.conf.new /etc/X11/xorg.conf

Megnyitjuk egy szerkesztővel (vagy akár mc segítségével), és beállítunk néhány fontos értéket, amelyet az autoamtikus detektálás nem állított be. Azért nem állította be, mert a felhasználóra bízta, hogy milyen felbontásban, színmélységben és képfrissítéssel szeretné használni.

A linux-al ilyen téren újabban elég negatív tapasztalataim vannak, ugyanis ott valamiért igyekszik a lehető megmagasabb képfrissítést, felbontást, színmélységet beálítani. Sok esetben olyat kaptam, ami nekem nem tetszett, és volt hogy arkámit állítgathattam nem használt semmit. Így általában kidobtam a disztrót a gépemről, mert maximalista vagyok.

Az alábbi példában 1024×768@60Hz felbontást fogunk beállítani, mivel nekem 15” képátlójú LCD monitorom van, ez tökéletesen megfelel. Később természetesen ezek az értékek változtathatóak, de az egyszerűség kedévéért kövessük ezt a példát.

Tehát keressük meg a „Monitor” section-t , és írjuk bele a kék sorokat oda, ahová én is írtam:

Section "Monitor"
        Identifier   "Monitor0"
        VendorName   "Monitor Vendor"
        ModelName    "Monitor Model"
        HorizSync    48.3
        VertRefresh  60
EndSection

A HorizSync és VertRefresh értékei összefüggenek egy bonyolult képlet szerint, amelyet most nem részleteznék. Más felbontási értékeket itt találhatsz a monitorod típusának megfelelően: http://sources.gentoo.org/viewcvs.py/gentoo/src/hwdata/MonitorsDB?view=markup

Az Xorg lehetőséget ad, hogy energiatakarékos módban használhasd a monitort, ehhez a DPMS módot kell bekapcsolni, amit még mindig a „Monitor” section-be írunk bele:

Option „DPMS”

Ezután megadjuk a színmélységet és a felbontást is, melyet a „Screen” section-ben állítunk be, a kékkel jelölt sorok hozzáadásával (itt most 24 bites sznímélységet állítunk be, de régebbi Nvidia kártya esetén először 16 bittel próbálkozzunk):

Section "Screen"
        Identifier "Screen0"
        Device     "Card0"
        Monitor    "Monitor0"
        DefaultDepth 24
        SubSection "Display"
                Viewport  0 0
                Depth     24
                Modes     "1024x768"
        EndSubSection
EndSection

A DefaultDepth kulcsszó után adjuk meg az értéket, és az ehhez az értékhez tartozó Subsection-be kell felvenni a felbontás kívánt értékét. Lehet, hogy az összes lehetséges Subsection szerepel, de mi azt keressük meg, ahol a Subsection-ben szerepel a Depth 24 kifejezés. A Modes kulcsszóval adjuk meg a kívánt felbontást idézőjelekben x-el vagy*al elválasztva. Ügyeljünk arra, hogy az idézőjelen belül ne szerepeljen szóköz.

Ezzel kész is vagyunk, mentsük el a változtatásokat, és lépjünk be felhasználóként.

$ startx

Ekkor a kívánt felbontásnak kell megjelennie. At Alt + Ctl + BackSpace billentyűkkel állíthatjuk le az X-szervert. A fenti értékeken módosíthatunk, nyilván itt behatároló tényezők a monitor képességei. Viszont, hogy majd a FreeBSD indítása után legyen egy szép beléptető képernyőnk, telepítsük a GDM-et:

# cd /usr/ports/x11/gdm
# make install clean
# gdm

Ahhoz, hogy újraindítás után a GDM el is induljon, az /etc/rc.conf -ba írjuk be még ezeket is:

gdm_enable=„YES”
mixer_enable=„YES”

(A mixer_enable sort azért tesszük bele, hogy az audio mixer is betöltődjön.) Illetve a /etc/ttys -ban írjuk át ebben a sorban az off értéket on -ra:

ttyv8 ”/usr/local/bin/xdm -nodaemon” xterm on secure

Tehát így már a következő rendszerindításkor grafikus módon tudunk bejelentkezni ;~))

Válasszunk ablakkezelőt!

Nem áll szándékomban flame-et indítani, hogy a KDE vagy a Gnome a szimpatikusabb, vagy éppen XFCE-t, FluxBox-ot vagy éppen WindowMaker-t kell használnod. Itt eldöntheted, hogy melyik a szimpatikusabb és kézreállóbb a számodra, illetve, hogy mennyire szolgáljon ki Téged. Így tehát nem kötelező mindegyiket telepíteni. Sőt elegendő az egyiket.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ahhoz, hogy a grafikus bejelentkezés után elinduljon a kívánt ablakkezelő, létre kell hozni két fájl-t felhasználóként a felhasználó /home könyvtárában. Az egyik az .xinitrc és a másik a .xsession melyek neve előtt valóban szerepel a pont is. Ezek tartalma a kívánt ablakkezelőtől függ.

A konzolokról még néhány szót. Aki ismeri a linuxot tudja, hogy az Alt + Ctl + F{1,2,3,4,5,6} esetében karakteres konzolt kap, és az Alt + Ctl + F7 a grafikus felület. FreeBSD esetében is hasonló a helyzet, csak itt az Alt + Ctl + F{1,2,3,4,5,6,7,8} a konzol és az Alt + Ctl + F9 lesz a grafikus felület. A megfelelő billentyű kombinációkkal tudunk váltani az egyes konzolok közt, és habár a legutóbbi újraindítás után már grafikus bejelnetkező felületet is kaptunk, még ne lépjünk be grafikusan, akármennyire is csábító, hiszen nincs még ablakkezelő telepítve! Tehát az Alt + Clt +F2 -vel váltsunk vissza konzolra.

A KDE telepítése

# cd /usr/ports/x11/kde3; make BATCH=yes install clean

Bátrabbak próbákozhatnak a KDE 4-es veriójával is, de nem ígérek semmit:

# cd /usr/ports/x11/kde4; make BATCH=yes install clean

[…]

A KDE indítása

Lépjük be felhasználóként. Ha a KDE mellett voksoltunk, akkor ez a teendő:

$ touch .xinitrc
$ echo ”exec startkde” > .xinitrc
$ startx

KDE4 esetén ezt a parancsot kell kiadni:

echo "exec /usr/local/kde4/bin/startkde" > ~/.xinitrc

A WindowMaker telepítése

# cd /usr/ports/x11-wm/windowmaker
# make install clean

[…]

A WindowMaker indítása

Lépjünk be felhasználóként, és adjuk ki a következő parancsokat:

$ touch ~/.xinitrc
$ echo ”wmaker” >> ~/.xinitrc
$ cp ~/.xinitrc ~/.xsession
$ startx

A GNOME telepítése

# cd /usr/ports/x11/gnome2
# make install clean

[…]

A GNOME indítása

Lépjünk be felhasználóként, és adjuk ki a következő parancsokat:

$ touch ~/.xinitrc
$ echo "/usr/local/bin/gnome-session" > ~/.xinitrc
$ echo "#!/bin/sh" > ~/.xsession
$ echo "/usr/local/bin/gnome-session" >> ~/.xsession
$ chmod +x ~/.xsession
$ startx

Az XFCE telepítése

# cd /usr/ports/x11-wm/xfce4
# make install clean

[…]

Az XFCE indítása

Lépjünk be felhasználóként, és adjuk ki a következő parancsokat:

$ touch ~/.xinitrc
$ echo "/usr/local/bin/startxfce4" > ~/.xinitrc
$ startx

A Fluxbox telepítése

# cd /usr/ports/x11-wm/fluxbox
# make install clean

[…]

A Fluxbox indítása

Lépjünk be felhasználóként, és adjuk ki a következő parancsokat:

$ touch ~/.xinitrc
$ echo "/usr/local/bin/startfluxbox" > ~/.xinitrc
$ startx

Egy átbulizott hétvégét követően már ablakkezelő rendszerünk is van a gépen ;~)) Jöhet a többi…

De azért még korai az öröm, hiszen parancssorból indítottuk el! Mi el tudjuk indítani, de a GDM-et még meg kell tanítani erre…

GDM session -ök beállítása

Rejtélyes módon ha WindowMaker, XFCE, Fluxbox ablakkezelőt telepítettünk, a GDM-et indítva nem szerepelnek ezek az ablakkezelők a kiválasztható környezetekből (Sessions). A KDE és a GNOME persze biztos benne lesz, de ez minket nem fog különösebben meghatni, ezért mi magunk fogjuk belehekkelni. A megoldás nem egészen triviális és én is több helyről ollóztam össze.

Fluxbox esetén rendszergazdaként hozzuk létre az alábbi filet:

# touch /usr/X11R6/etc/dm/Sessions/Fluxbox.desktop 

Nyissuk meg szerkesztésre mc-ben, és ezt írjuk bele:

[Desktop Entry]
Encoding=UTF-8
Name=Fluxbox
Exec=/usr/local/bin/startfluxbox
Icon=
Type=Application

WindowMaker esetén rendszergazdaként hozzuk létre az alábbi filet:

# touch /usr/X11R6/etc/dm/Sessions/Wmaker.desktop 

Nyissuk meg szerkesztésre mc-ben, és ezt írjuk bele:

[Desktop Entry]
Encoding=UTF-8
Name=WindowMaker
Exec=/usr/local/bin/wmaker
Icon=
Type=Application

XFCE esetén rendszergazdaként hozzuk létre az alábbi filet:

# touch /usr/X11R6/etc/dm/Sessions/XFCE.desktop 

Nyissuk meg szerkesztésre mc-ben, és ezt írjuk bele:

[Desktop Entry]
Encoding=UTF-8
Name=XFCE
Exec=/usr/local/bin/startxfce4
Icon=
Type=Application

Ha kész vagyunk, akkor indítsuk újra a GDM-et úgy, hogy Alt + Ctl +BackSpace -t nyomunk. Ekkor újratölti a beállításokat és a Sessions -ben látszódnia kell a kívánt ablakozónak ;~)) Tulajdonképp, ha megnézzük, akkor egyedül az Exec sor a különbség, és ide pont azt a parancsot kell beírni, amelyikkel elindítod a kívánt ablakkezelőt. Így ha a fentiek egyike sem nyerte el a tetszésed, akkor is bele tudod hekkelni a GDM-be, amit szeretnél.

Xorg.Conf már megint...

Kissé fura lehet a cím, de ismét kikötöttünk itt, ahonnan a grafikus felületet elkezdtük élesztgetni. Odáig jutottunk el, hogy elindul az ablakkezelő, és egy centivel sem tovább! Ezt komolyan mondom, de lássuk miért is? Habár a rendszer kezeli az egerünk görgőjét, ez a grafikus felületen nem működik. Habár magyar billentyűzetkiosztást álítottunk be a rendszerkonzolon, ez a grafikus felületre valahogy nem jött át. Ha esetleg szeretnénk a GNOME vagy KDE ablakkezeőnket 3D-ben pörgő kockára átalakítani, akkor is az /etc/X11/xorg.conf -nál kell matatni, hiszen az X-szerver beállításait módosítjuk.

Nézzünk egy általam összeollózott fullos /etc/X11/xorg.conf file-t, amit megtalálhattok itt is, hogy ne kelljen másolgatni: http://hup.hu/node/53322

De azért bemásolom ide is, és egy kis magyarázatot is hozzáfűzök néhány részhez:

Section "ServerLayout"
Identifier "X.org Configured"
Screen 0 "Screen0" 0 0
InputDevice "Mouse0" "CorePointer"
InputDevice "Keyboard0" "CoreKeyboard"
Option "AIGLX" "true" # a GLX bekapcsolása
EndSection

Section "Extensions" # kompozit megjelenítés
Option "Composite" "enable"
# Option "RENDER" "Enable" # ---------> csak Nvidia kártya esetén 
EndSection
Section "dri" # direct rendering bekapcsolása
Group "video"
Mode 0666
EndSection
Section "ServerFlags"
#Option "AllowMouseOpenFail" "True"
Option "BlankTime" "0" # switch off the fuckin' screensaver ;~))
Option "StandbyTime" "0"
Option "SuspendTime" "0"
Option "OffTime" "0"
EndSection
Section "Files"
RgbPath "/usr/local/share/X11/rgb"
ModulePath "/usr/local/lib/xorg/modules"
FontPath "/usr/local/lib/X11/fonts/misc/"
FontPath "/usr/local/lib/X11/fonts/TTF/"
FontPath "/usr/local/lib/X11/fonts/OTF"
FontPath "/usr/local/lib/X11/fonts/Type1/"
FontPath "/usr/local/lib/X11/fonts/100dpi/"
FontPath "/usr/local/lib/X11/fonts/75dpi/"
EndSection
Section "Module"
Load "GLcore"
Load "dbe"
Load "dri"
Load "extmod"
Load "glx"
Load "record"
Load "xtrap"
Load "freetype"
Load "type1"
EndSection
Section "InputDevice"
Identifier "Keyboard0"
Driver "kbd"
Option "XkbRules" "xorg" # billentyűzet xorg szabályokkal
Option "XkbModel" "pc105" # 105 gombos billentyűzetkiosztás
Option "XkbLayout" "hu" # magyar billentyűzetkiosztás
EndSection
Section "InputDevice"
Identifier "Mouse0"
Driver "mouse"
Option "Protocol" "auto" # milyen egérprotokollt használjon
Option "Device" "/dev/sysmouse" # hova kapcsolódik az egér
Option "ZAxisMapping" "4 5 6 7" # az egér görgőinek kezelése
EndSection
Section "Monitor"
Identifier "Monitor0"
VendorName "Monitor Vendor"
ModelName "Monitor Model"
HorizSync 48.3
VertRefresh 60
#HorizSync 31.0-80.0
#VertRefresh 56.0-75.0
#Option "AddARGBVisuals" "True" # ATI kártya esetén
Option "AddARGBGLXVisuals" "True"
Option "DisableGLXRootClipping" "True" # az ablakdekoráció így látható marad
EndSection
Section "Device"
#Option "NoAccel"
#Option "SWcursor" 
#Option "ColorKey" 
#Option "CacheLines" 
#Option "Dac6Bit" 
#Option "DRI"
#Option "NoDDC" 
#Option "ShowCache" 
#Option "XvMCSurfaces" 
#Option "PageFlip" 
Identifier "Card0"
Driver "i810" # ez egy 32MB-os intergányolt VGA és gyönyörűen megy a 3D kocka!
VendorName "Intel Corporation"
BoardName "82865G Integrated Graphics Controller"
BusID "PCI:0:2:0"
#Option "RenderAccel" "true" # csak Nvidia kártya esetén
#Option "AccelMethod" "XAA" # Ati/Nvidia kártya esetén
Option "DRI" "true"
Option "XAANoOffscreenPixmaps" "true"
#Option "AddARGBVisuals" "True"
Option "AddARGBGLXVisuals" "True"
Option "AllowGLXWithcomposite" "true"
EndSection
Section "Screen"
Identifier "Screen0"
Device "Card0"
Monitor "Monitor0"
DefaultDepth 24
SubSection "Display"
Viewport 0 0
Depth 1
EndSubSection
SubSection "Display"
Viewport 0 0
Depth 4
EndSubSection
SubSection "Display"
Viewport 0 0
Depth 8
EndSubSection
SubSection "Display"
Viewport 0 0
Depth 15
EndSubSection
SubSection "Display"
Viewport 0 0
Depth 16
EndSubSection
SubSection "Display"
Viewport 0 0
Depth 24
Modes "1024x768"
EndSubSection
Option "AddARGBGLXVisuals" "true"
EndSection

Huhh, kicsit hosszabb lett mint gondoltam, de működik. Nyilván a kékkel jelölt részek kerültek bele újdonságként. Aki esetleg időt is szánt a topic végigolvasására, az a megoldást is láthatja (hiszen akkor még én is csak küzdöttem vele), de most leírom ide is.

Lépjünk be felhasználóként, és adjuk ki a következő parancsokat:

$ touch ~/compiz.start
$ echo "LIBGL_ALWAYS_INDIRECT=1 compiz --sm-disable --replace ccp &" > ~/compiz.start
$ chmod +x ~/compiz.start

Mivel nekem Intel 865-ös videokártyám van, ezért kell a LIBGL_ALWAYS_INDIRECT=1 is. NVidia illetve Ati kártya esetén erre a kapcsolóra nincs szükségünk, tehát a második parancs:

$ echo "compiz --sm-disable --replace ccp &" > ~/compiz.start

Már csak a compizt kellene telepíteni hozzá:

# cd /usr/ports/x11-wm/copmiz-fusion
# make install clean
# cd /usr/ports/x11-wm/cssm
# make install clean

[…]

A compiz-fusion indítása pedig GNOME/KDE felület alatt bejelnetkezve egy terminálablakból történik a már korábban létrehozott indítószkriptünkkel:

$ ~/compiz.start

Most már tényleg csak az alkalmazások hiányoznak.

Multimédia alkalmazások

Most hogy az ablakkezelő is fut, a multimédiás alkalmazások telepítése következik. Lehetőség szerint /usr/ports-ból, de azért néhány ”túlélőt” csomagból teszünk fel a végén:

# cd /usr/ports/sysutils/k3b; make install clean
# cd /usr/ports/multimedia/vlc; make install clean
# cd /usr/ports/graphics/gimp; make install clean
# cd /usr/ports/multimedia/mplayer; make install clean
# cd /usr/ports/multimedia/mplayer-skins; make install clean
# cd /usr/ports/multimedia/mplayer-fonts; make install clean
# cd /usr/ports/audio/ripperx; make install clean
# cd /usr/ports/multimedia/xine; make install clean
# cd /usr/ports/editor/abiword; make install clean
# cd /usr/ports/audio/audacity; make install clean
# cd /usr/ports/audio/ripenc; make install clean
# cd /usr/ports/audio/ripit; make install clean
# cd /usr/ports/multimedia/subtitleeditor; make install clean
# cd /usr/ports/multimedia/subtitleripper; make install clean
# cd /usr/ports/multimedia/vamps; make install clean
# cd /usr/ports/multimedia/vcdtools; make install clean
# cd /usr/ports/multimedia/vcdimager; make install clean
# cd /usr/ports/multimedia/vcdgear; make install clean
# pkg_add -r gentoo
# pkg_add -r xmms
# pkg_add -r xmms-skins

Érdemes mc-ben nézegetni a /usr/ports könyvtár tartalmát, hiszen lehet hogy nem emlékszünk pontosan annak a programnak a nevére, amit még esetleg hiányolunk. Itt biztosan megtaláljuk, és még az elérési utat is le tudjuk olvasni, majd ezután:

# cd /usr/ports/...
# make install clean

Flash videók lejátszása Firefox-ban

Egy érzékeny ponthoz érkeztünk.Sajnos natív flash támogatás nincs a FreeBSD-ben, így a linux-kompatibilitási réteget kell használnunk. Ez azt jelenti, hogy linuxos binárisokkat kell telepíteni. Ezzel önmagában még nem is lenne gond, viszont a Flash9 és a Linux-Firefox eléggé instalbil és használhatatlan, ezért vissza kell térni a Flash7 verióhoz. Azért Youtube nézésre még jó lesz, bár az audio-video szinkronis hagy némi kívánnivalót maga után, de mindegy. Mivel jobb nincs, pedig már pénzjutalmat is ígértek, ezt fogjuk telepíteni:

# cd /usr/ports/www/linux-flashplugin7
# make install clean
# cd /usr/ports/www/nspluginwrapper
# make install clean
# nspluginwrapper -v -a -i

Ha esetleg valakinek libgtk error üzenettel nem fordulna le, akkor ez megoldás lehet:

# cd /usr/ports/x11-toolkits/linux-gtk2
# make install clean

Akinek ez nem elég jó, annak még ott van az Mplayer-plugin:

# cd /usr/ports/www/mplayer-plugin
# make install clean

Végszó

Tulajdonképp innen a határ a csillagos ég, illetve amennyi fantáziát látsz benne. Köszönöm a kitartásod!

Záró olvasmányként a következőt javaslom Neked.

http://h3g3m0n.wordpress.com/2008/03/03/freebsd-review-and-howtos-from-a-linux-user/

Ez egy összehasonlítás a FreeBSD és Linux rendszerekről, amit egy Linux felhasználó írt. Ebből én is sokat tanultam. De természetesen érdemes a magyar nyelvű kézikönyvet is olvasgatni:

http://www.freebsd.org/doc/hu/books/handbook/

Néhány fontos tudni való

Csomagok menedzslése

telepítés: pkg_add -r csomagnév
törlés: pkg_delete csomagnév-verziószám
lekérdezés: pkg_info

Ha le akarom törölni az abc nevű csomagot, és kiadom a pkg_delete abc parancsot, semmi se fog történni, mert nem adtam verziószámot, így nem fogja megtalálni és törölni. Előbb érdemes kiadni a pkg_info | grep abc parancsot, amire egy kis molyolás után kiírja a csomag nevét és veriószámát, melyet aztán így törlök: pkg_delete mc-3.4.5-6 A pkg_info parancs az összes telepített csomagot kilistázza.

A fenti példában a pkg_info kimenetét egy grep segítségével szűröm, keresem a grep után álló kifejezést.

Elegáns megoldásként még használható a pkg_delete `pkg_info | grep abc` parancs is, ami a pkg_delete parancs utan behelyettesíti a pkg_info találatát, vagyis a csomagnevet a verziószámmal együtt. (Szerk.: — Gabri Mate 2008/10/07 21:01)

Portok menedzselése

Amikor a portfát használjuk, mindig figyeljünk oda, hogy melyik könyvtárban tartózkodunk, mert egy rossz helyen kiadott parancs a fél rendszert leszedheti, aminek tünetei magas vérnyomás, gyomorgörcs, az arc élénkpiros elszíneződése, környezeti tárgyak gyors ütemben történő szingnifikáns és sok esetben maradandó állagromlása. ;~)) Épp az ilyenek miatt váltottam bash-ra! Ne aggódj, Te is. Már ha követted a leírást becsületesen ;~))

konfigurálás: make config (nem minden port esetén van, de újrakonfigolásra jó!) telepítés: make install clean törlés: make deinstall „tisztogatás” make clean (portok törlése után érdemes futtani)

Portfa frissítés

Amint írtam is, a portfa eléggé változékony, tehát érdemes időnként, de telepítés előtt feltétlenül(!) frissíteni. Aki követte a leírásom, az már tudja hogy kell frissíteni a teljes portfát:

# cvsup -g -L 2 /root/standard-supfile && cvsup -g -L 2 /root/ports-supfile

Teljes rendszerfrissítés

Ezt abban az esetben kell végrehajtani, amikor a portsból sem akarnak települni porgramok. Hiába frissítgetjük a portfát, ha a rendszer egyre inkább elavul (mondjuk már fél éve nem telepítettem semmit). Ekkor az egész rendszert le kell frissíteni, erre jó a portupgrade:

# portupgrade -a

A portupgrade telepítése, melyet természetesen elegendő egyszer elvégezni:

# cd /usr/ports/sysutils/portupgrade/
# make install distclean 

További hasznos linkek:

freebsd/freebsd_telepitesi_utmutato_linux_win_melle.txt · Utolsó módosítás: 2008/10/07 22:17 (külső szerkesztés)